Hosszú még az út (Take The Long Way Home, 1979)
Te lennél hát a Rómeó,
Parádézol a színpadon.
Hosszú még az út…
Megmosolyognak a szomszédok,
Ne érdekeljen, ha a kedved jó!
Hosszú még az út…
Hosszú még az út…
De néha már azt érzed, hogy a díszlet eltemet,
A látvány képein, te nem is látszol…
Az asszony már azt hiszi, hogy a bútorzat része vagy,
Oh, milyen különös, mert régen mindig várt.
Magányos lesz majd az éjszakád,
A város fényei néznek rád.
Hosszú még az út…
Hosszú még az út…
Sosem azt nézed, mit szeretnél,
Szerepet kell mindig játszani.
Hosszú még az út…
Hosszú még az út…
De ha a színpadra lépsz, az érzés oly rendhagyó,
És egy életre szól; a sok rajongó...
Az asszony már azt hiszi, hogy az eszed elveszett,
Oh, vajon megleled? Van remény még rá?
Ha azt érzed, hogy sorscsapás lett az életed,
Így kellett legyen, hogy ebből okulj.
Egyszer majd visszatekintsz, mennyi minden lehetnél…
Oh, ami nem lettél
Mert időd nem volt rá.
Elszalasztod a napnyugtát
Ha elkéstél, a te hibád.
Mert hosszú volt az út…
Mert hosszú volt az út…
