Zárkózz hát be (Hide In Your Shell, 1974)
Zárkózz hát be,
Mert a külvilág, az mindig kihasznál.
Mit vesztenél, ha nem lenne életed már hosszabb?
Ördög és menny,
A szemedben volt a jégből átvett fény,
Rejtőzz el hát, egy képzelt világba; és legyél „jó fej”.
Ha rád tekint
Egy idegen, megrémülsz,
Csodálatos
Leadni a büszkeségből…
Úgy kéne most, hogy bárki meghallgasson…
De ha a démonok csak jönnek
Egyre azt kiáltod: szűnj meg!
Az élet rászedett és hazug
Nem barát, ki megrúg
S nem tudod, hogy mibe kapaszkodj…
Könnyel telik szíved, mit kitárnál
Ne félj most már, ha kicsordul
Melletted állok, melletted állok
Melletted állok, ha akarod.
És hadd legyek én az útitársad,
Vezetlek majd a te utadon
Melletted állok, melletted állok
Melletted állok, ha akarod.
Sok éjen át, ébren várva még, hogy elmúljon a láz
Azt szeretnéd,
Hogy veled egy színlelt társ törődjön?
Tán igaz volt - hittem, hogy nincs szenvedés, ha szeretet van
Óh, milyen szép is volna még, ha te is látnád…
A lángok is
Parázzsá szelídülnek.
Csodálatos,
Tudni, hogy öregedni jó jel.
Most várhatod,
Majd azt, ki érted eljön.
Mert az élet csak egy álom,
Jó nagy zűrzavarnak látod.
Az élet rászedett és hazug
Nem barát, ki megrúg
S nem tudod, hogy mibe kapaszkodj…
Könnyel telik szíved, mit kitárnál
Ne félj most már, ha kicsordul
Melletted állok, melletted állok
Melletted állok, ha akarod.
És hadd legyek én az útitársad,
Vezetlek majd a te utadon
Melletted állok, melletted állok
Melletted állok, ha akarod.
Úgy akarom…
Úgy akarom…
Úgy akarom…
Oly nagyon akarom…
Fel kell, hogy tárulj
Fel kell, hogy oldódj
Érezni foglak,
Engedj magadhoz!
Hogy hozzád érjek
Hozzád érjek…
Hallod-e, mit beszélek?
Ez az álmom, az imám; reményem
Mert amit gondolsz, azt érzem
S nézem a szemed,
Nem engeded el magadat.
Hol leszel már, Hol leszel már?
Mondd csak, hol leszel már?
Mondd, miért nem hiszed,
Most ő lesz a te barátod?
Mert én tudom, hogy mit érzel!
Most mi lesz a kívánságod?
Ha baj s a gond lelkedben annyi
Most mit csinálsz majd, mondd!…
Úgy tekints rám,
Most mit csinálsz majd, mondd!
Hogy szívem fáj, hogy meghalok.
Adni - kapnom
A szeretetet adnom
Kell, így lesz jó
Mért kell elzárkóznunk,
Egymástól?
Ostobák vagyunk!
