A bolond ember nyitánya (Fool's Overture, 1977)
Nagy volt a kudarc, az történelmi tény,
Mert aludt a legénység, mikor vízre szálltak épp,
Most az idők szárnyán,
Oly könnyűnek tűnt az, hogy választ találj…
Késtél! – látnok kiált,
Országunk elvész, így szálljunk fel hát…
Volt itt egy bolond, meztelen király,
Kin addig nevettek mind, amíg nem jött a halál.
Bár mély sebet ejt a kín,
Mégis szólongat, álmunkból hív:
„Népem, veled vagyok!”
Vezetlek csendben, hogy megleld honod.
Most nehéz, hogy továbbhaladj, oh mondd!
Mert tudom, tudom, tudom!
De van reményed, hogy vessél még magot.
Mert tudom, tudom, tudom!
Halld meg hát, amit beszélek,
Két szemeddel lásd, amit érzek!
Jó ember, őrmester, a szép Queenie,
Vicces fej, pókember, kék szemű Meanie,
Megtalálták a megoldást,
De melyik szó lesz majd az utolsó?
Éljünk hát, ne lazsálj, vigadj te is,
Kiabálj, gyere hát, bolondozni - Yeah!
